2. Fejezet

*Abi szemszöge*


Kintről az utcáról zaj szűrődött be a szobába erre ébredtem fel.A tv hangjánál is hangosabb volt de Dylan békésen aludt mellettem ,őt nem ébresztette fel.Felkeltem ,hogy megnézzem mi lehet a zaj forrása.Colin-tól tartva felakartam ébreszteni Dylan-t ,mégsem tettem.A hálószobából kiérve elindultam lefelé a lépcsőn de ekkor nem hallottam a zajt.Mikor azonban a legalsó lépcsőfokra léptem a hátsó udvarból puffanást és fém tárgyak hangját hallottam.Vissza futottam a szobába és felráztam Dylan-t.
-Dylan!Dylan!Ébredj!Valaki van a hátsó udvaron.
-Kicsoda?-kérdezte kábán.-Csak álmodtad!-mondta és vissza tette a fejét a párnára.Ekkor a lentről érkező üvegtörés hangja teljesen felébresztette.Kipattant az ágyból.-Itt várj!-elindult a ruhásszekrénye felé ahonnét egy baseballütőt vett elő.Majd gyors léptekkel elindult lefelé a lépcsőn.Hallottam ahogy kimegy az udvarra és kiabál.A vér is megfagyott az ereimben.Nem tudtam mit csináljak.Elindultam le a konyhába ,ott magamhoz vettem egy kést.Ekkor Dylan rontott be.
-Mi történt veled?-kérdeztem rémülten és letettem a kést.
-Mosómedve!Mosómedvék vannak az udvaron és mindent feldöntöttek a szerszámos ház ablak kitört egy ásó miatt ami neki dőlt azok miatt a dögök miatt.
-Neked nem lett bajod ,ugye?-néztem végig rajta idegesen.
-Nem ,nekem nem lett bajom.Ne izgulj!-mondta önelégülten ,vigyorogva.-Mióta érdekel ,hogy mi van velem?-szíven talált a kérdéssel de elengedtem a fülem mellett.
-Mit csináljunk a mosómedvékkel?Agyon nem verhetjük őket azzal a baseballütővel mutattam rá a jobbjában szorongatott ütőre.
-Ez igaz.
-Mi lenne ha elijesztenénk őket?
-Oh remek ötlet és mégis hogy akarod elijeszteni őket?-kérdezte gúnyosan.
-Kutyával..-mondtam.
-Kutyával?Honnét szerzünk ilyenkor kutyát?
-Nem kell kutya elég ha ugatunk...gondolom.
-Ha jól értelmezem amit mondasz akkor azt szeretnéd ,hogy az éjszaka közepén menjek ki a kertbe és álljak neki ugatni ,amivel elijesztem majd a mosómedvéket?
-Veled megyek én is.
-Szóval ketten ugatunk...remek.Más ötlet?Tudod mit majd inkább én kitalálok valamit.
-Csak vicceltem!Egyébként becsuktad a szerszámos ház ajtaját?-kérdeztem.
-Igen.Nem volt bent egy sem szóval becsuktam sőt bezártam ,hogy oda ne menjenek vissza.
-Hányan vannak?
-Hárman.
-Várjuk meg ,amíg elmennek.Lehet ,hogy veszettek.
-Lehet.-mondta.
-Várjuk meg ,amíg elmennek ha nem találnak kaját úgy is elhúzzák a csíkot.
-Az legyen a végső megoldás.Előbb csapjunk nagy zajt hátha elmennek.Hozz két edényt és két fakanalat ,az ajtónál várlak.-tettem ,amit mondott.Kimentünk a kertbe, a fakanállal az edényeket csapkodva de egy mosómedve sem volt már ott.Csendben körbe jártuk a házat és megnéztük ,hogy nem e bújtak el valahol.Szerencsék volt ,hogy ilyen könnyen megszabadultunk tőlük.
-Elmentek.-mondtam mikor vissza értünk a hátsóajtóhoz.
-Látom.-mondta majd bement a házba.-Gyere feküdjünk vissza ,majd reggel elpakolunk.
-Elpakolok, nem tart semeddig ,te menj csak fel én is jövök.-gyorsan vissza tettem az edényeket és a fakanalakat a helyükre aztán bementem a hálószobába ,ahol Dylan már az ágyban feküdt és a tv ki volt kapcsolva.
-Aludj most már nyugodtan!-mondta Dylan mikor befeküdtem az ágyba.
-Megpróbálok!-mondtam.Nem csak próbáltam szinte amint lehunytam a szemem már aludtam is.Nem tudtam gondolkozni pedig lett volna min.


*Dylan szemszöge*


Tudtam ,hogy okoztak némi kárt az imént a hívatlan vendégek de nem érdekelt, másra sem tudtam gondolni csak arra ,hogy mennyire tudnám szeretni ezt a lányt ,aki kimerülten alszik itt mellettem.Sötétbarna haja szétterült a párnámon ,az utcáról beszűrődő gyenge fényben is láttam arca vonásait.Ha soha nem láttam volna még csak most ebben a halovány fényben akkor is tudtam volna: angyali bája van.Szerettem volna hozzá bújni mint annak idején oly sokszor de nem tehettem.Néztem még egy hosszú percig majd elfordultam tőle és behunytam a szemem.Próbáltam aludni de Abi közelsége ébren tartott.Hanyatt fekve bámultam a plafont már vagy egy órája..
-Dylan...Dylan..-mondta halkan Abi.Felé fordultam de aludt.Ha velem álmodik az jó jel ,gondolom.
-Shh..itt vagyok!-súgtam a fülébe és simítottam végig a karját.Halkan nyöszörgött majd ugyanúgy csak légzését hallottam ahogy az álma előtt.
Reggel arra ébredtem ,hogy Abi a mellkasomra hajtotta fejét és úgy alszik.Játszottam a reggeli fényben csillogva tündöklő hosszú hajával majd úgy döntöttem ,hogy békén hagyom és csinálok reggelit de csak magamnak.Szóval anélkül ,hogy felébresztettem volna leosontam a konyhába és sütöttem bacon-t és tojás.Miután megettem a reggelimet csináltam magamnak teát és elmosogattam majd felmentem zuhanyozni. Abi teljesen kicsavarodva hason feküdt az ágyamban és halkan horkolt.Nevetni kezdtem majd gyorsan bementem fürdőszobába mielőtt felébresztem.10 perccel később mikor végeztem és kimentem a szobába Abi ébren feküdt és engem nézett.
-Jó reggelt!-mondta mosolyogva majd nyújtózkodni kezdett.
-Jó reggelt te hétalvó!Azt hittem, hogy még most is aludni fogsz.Menj le és egyél valamit, tudod, hogy mit hol találsz.
-Jól van..köszönöm!-mondta majd hasra fordult az ágyon aztán feltérdelt és előre hajolt.Macska módjára nyújtózkodott.Az a falatnyi csipke bugyi alig takart valamit...Elindultam az ágy felé de megálltam..nem, nem, nem lehet...még nem.Átszaladt az agyamon a gondolat, hogy mit tennék vele legszívesebben...volt annyira rossz kislány, hogy megbüntessem.Elindítottam a zenelejátszót, amit tegnap este kikapcsoltam.Háttal álltam az ágyamnak, kinyitottam a szekrényemet és a földre dobtam a vizes törölközőt, amit a derekam köré tekertem.Én itthon vagyok!Nem fogom zavartatni magam..és úgy is látott már mindent...oh ha csak látta volna...Felöltöztem aztán megfordultam Abi kényelmesen fekve figyelt.Leültem mellé az ágy szélére.A tegnap estéről kezdett beszélni.Arról, hogy milyen volt Colin mikor oda értek.Teljesen felzaklatta magát. Abinak nem kell tudnia de ezt megfogom bosszulni.Elrontott mindent de majd én helyre hozom.-Lemegyek iszok egy kávét!-mondta majd felkelt és kiment a szobából.Nem tudtam magammal mit kezdeni míg vártam, hogy vissza érjen a szobába így utána mentem.Az asztalnál ült és a fejét két kézzel támasztotta.
-Mi a baj?Jól vagy?-kérdeztem, mikor meghallotta a lépteimet és felnézett rám.
-Persze csak pár napja hányingerem van.
-Keresek neked gyógyszert.-átmentem a nappaliba és kivettem az egyik szekrényből a gyógyszeres kosaramat.-..Ez jó lesz.-mondtam mikor megtaláltam a megfelelő gyógyszert.-Tessék!Ettől majd jobban leszel.-töltöttem neki egy pohár vizet majd a fehér pirulával együtt letettem elé az asztalra.
-Kedves vagy,köszi!-mondta mosolyogva.-Haza viszel?Csak terhedre lennék.
-Nem lennél a terhemre de szívesen haza viszlek ha azt szeretnéd.
-Beszélnem kell Colinnal.-hmm nekem is, gondoltam.
-Öltözz fel, szedd össze a holmid és indulhatunk.Kint leszek.-Lenyelte a gyógyszert és ment készülődni.Magamhoz vettem a telefonomat, a cigimet és a kulcsaimat.Kimentem a házból, a reggeli levegő már kezdett felmelegedni de még így is kellemes volt az idő.Leültem a lépcsőre és rágyújtottam.A cigarettából felszálló füst gomolygását figyeltem, a vörös parázs izzását, a hamu hullását.Két házzal arrébb a szomszédban a gyerekek kint játszottak az udvaron a kutyájukkal.A kacajt és a kutya ugatást hozta magával a meleg déli szellő.Élveztem a pillanat varázsát és már épp magával ragadt volna mikor hallottam, hogy nyílik mögöttem az ajtó.Felálltam, megvártam míg Abi kijön a házból majd bezártam a vastag fa ajtót és elindultam az autó felé.Beszálltunk és csendben ültünk egymás mellett.Elmentem a szomszédom felé, hogy megnézzem a két kisfiút és a Golden Retrievert ahogy játszanak hátha jobb lesz a hangulatunk nekünk is.Mikor volt egy kis szabad időm átszoktam járni a kissrácokkal kosárra dobálni régebben de már magamra sincs időm.A ház előtt elhaladva dudáltam nekik, ők mosolyogva integettek.Abira néztem,aki nem nézett ki túl fényesen.Úgy döntöttem, hogy a rövidebb úton viszem haza.
-Dylan..állj félre!-mondta mikor félúton jártunk.Még meg sem álltam de ő már nyitotta a kocsi ajtaját.Mikor megálltam ő kipattant majd előre görnyedt és hányni kezdett.Kiszálltam és oda mentem hozzá.Rossz volt így látni.Megsimogattam a hátát majd mikor felegyenesedett adtam neki egy zsebkendőt.
-Jobban vagy?-kérdeztem.
-Hányni már nem hiszem, hogy fogok de nem vagyok jobban.
-Sajnálom.Haza vigyelek vagy elakarsz menni dokihoz?
-Nem lenne gond ha orvoshoz vinnél inkább?
-Nem gond.De meg is várlak aztán haza viszlek.Ilyen állapotban inkább ne mászkálj.
-Köszönöm Dyl.


*Abi szemszöge*


Míg visszaültünk az autóba azon gondolkoztam, hogy mit mondhatnék Dylannek.Elnézést szerettem volna kérni tőle a kellemetlenségért, amit okozok neki ezzel a kitérővel de nem volt kedvem beszélni.Inkább csak a sebességváltón lévőkezére tettem a kezem majd rámosolyogtam.Nem volt túl biztató mosoly de több most nem tellett tőlem.Mikor az orvoshoz értünk én kiszálltam és megvártam Dylt míg leparkolt.Szerencsére a doki azonnal behívott mert nem voltak előttem.Dylan kint várt rám.
-Jó reggelt Abigail!Régen láttam már, miben segíthetek?-kérdezte Dr. Adams.Idős férfi volt.Őszbevegyülő hajjal és fekete keretes szemüveggel.Amikor láttam mindig mosolygott és kedves volt mindenkivel.
-Jó reggelt doktor úr!Pár napja nem érzem magam túl jól.Émelygek és úgy 5 perce idefelé jövet hánytam.-magyaráztam el neki, hogy mi a panaszom.
-Értem.-bólogatott.-Feküdjön fel oda!-mutatott egy fehér ágyszerű dologra, ami minden orvosi rendelőben van.Elkezdte nyomkodni a hasam különböző pontjait.-Ha itt megnyomom az fáj?-kérdezte minden nyomásnál és én valamennyiszer nemmel válaszoltam.-Jól van, felkelhet.-mondta majd leült.-Mondja csak!A menstruációjával minden rendben van?-lefagytam a kérdéstől és a szám elé tettem a kezem, ami tátva maradt a meglepetéstől.
-Hát doktor most, hogy mondja...-mondtam miközben azon gondolkoztam, hogy mikor jött meg utoljára-..ebben a hónapban nem jött meg.
-Na látja!Meg is van a panasz forrása.Vegyen egy terhességi tesztet itt mellettünk a patikában aztán otthon csinálja meg.Ha pozitív keresse fel a nőgyógyászát, ha negatív akkor is keresse fel és kérdezze meg, hogy mi okozhatja a menstruációs ciklus késését.
-Rendben.Viszlát!-mondtam majd kisétáltam.
Dylan a váróteremben azonnal felkelt és várt, hogy mit mondok de én csak átrohantam a patikába és vettem egy tesztet.Dyl kint várt a patika előtt.
-Mi a baj?-kérdezte ijedten.
-Vissza megyek mosdóba.Szívj el egy cigit addig.-bent az orvosi rendelő várótermének mosdójában megcsináltam a tesztet és vártam.A papírt olvastam és imádkoztam, hogy csak egy csík jelenjen meg, de feleslegesen tettem.Pár perc elteltével két piros csík jelent meg rajta.Összepakoltam mindent,ami ehhez tartozott majd betettem a dobozába az pedig a  táskámba dobtam és kimentem Dylanhez.
-Cigit?-kérdezte és felém nyújtotta a nyitott dobozt.Kivettem egyet és rágyújtottam de átvillant az agyamon a gondolat, hogy ez nem tesz jót a babának...feltéve ha megtartom.Beleszívtam egy nagyot a cigibe majd Dylnek adtam.
-Szívd el inkább te, nekem most nem esik jól.
-Elmondod, hogy mi volt?
-Igen de előbb szálljunk be az autóba.-így is lett.Ott ültem Dylan mellett és bámultam rá.Nem tudtam, hogy hogyan kezdjem.

2. Fejezet

*Abi szemszöge*


Kintről az utcáról zaj szűrődött be a szobába erre ébredtem fel.A tv hangjánál is hangosabb volt de Dylan békésen aludt mellettem ,őt nem ébresztette fel.Felkeltem ,hogy megnézzem mi lehet a zaj forrása.Colin-tól tartva felakartam ébreszteni Dylan-t ,mégsem tettem.A hálószobából kiérve elindultam lefelé a lépcsőn de ekkor nem hallottam a zajt.Mikor azonban a legalsó lépcsőfokra léptem a hátsó udvarból puffanást és fém tárgyak hangját hallottam.Vissza futottam a szobába és felráztam Dylan-t.
-Dylan!Dylan!Ébredj!Valaki van a hátsó udvaron.
-Kicsoda?-kérdezte kábán.-Csak álmodtad!-mondta és vissza tette a fejét a párnára.Ekkor a lentről érkező üvegtörés hangja teljesen felébresztette.Kipattant az ágyból.-Itt várj!-elindult a ruhásszekrénye felé ahonnét egy baseballütőt vett elő.Majd gyors léptekkel elindult lefelé a lépcsőn.Hallottam ahogy kimegy az udvarra és kiabál.A vér is megfagyott az ereimben.Nem tudtam mit csináljak.Elindultam le a konyhába ,ott magamhoz vettem egy kést.Ekkor Dylan rontott be.
-Mi történt veled?-kérdeztem rémülten és letettem a kést.
-Mosómedve!Mosómedvék vannak az udvaron és mindent feldöntöttek a szerszámos ház ablak kitört egy ásó miatt ami neki dőlt azok miatt a dögök miatt.
-Neked nem lett bajod ,ugye?-néztem végig rajta idegesen.
-Nem ,nekem nem lett bajom.Ne izgulj!-mondta önelégülten ,vigyorogva.-Mióta érdekel ,hogy mi van velem?-szíven talált a kérdéssel de elengedtem a fülem mellett.
-Mit csináljunk a mosómedvékkel?Agyon nem verhetjük őket azzal a baseballütővel mutattam rá a jobbjában szorongatott ütőre.
-Ez igaz.
-Mi lenne ha elijesztenénk őket?
-Oh remek ötlet és mégis hogy akarod elijeszteni őket?-kérdezte gúnyosan.
-Kutyával..-mondtam.
-Kutyával?Honnét szerzünk ilyenkor kutyát?
-Nem kell kutya elég ha ugatunk...gondolom.
-Ha jól értelmezem amit mondasz akkor azt szeretnéd ,hogy az éjszaka közepén menjek ki a kertbe és álljak neki ugatni ,amivel elijesztem majd a mosómedvéket?
-Veled megyek én is.
-Szóval ketten ugatunk...remek.Más ötlet?Tudod mit majd inkább én kitalálok valamit.
-Csak vicceltem!Egyébként becsuktad a szerszámos ház ajtaját?-kérdeztem.
-Igen.Nem volt bent egy sem szóval becsuktam sőt bezártam ,hogy oda ne menjenek vissza.
-Hányan vannak?
-Hárman.
-Várjuk meg ,amíg elmennek.Lehet ,hogy veszettek.
-Lehet.-mondta.
-Várjuk meg ,amíg elmennek ha nem találnak kaját úgy is elhúzzák a csíkot.
-Az legyen a végső megoldás.Előbb csapjunk nagy zajt hátha elmennek.Hozz két edényt és két fakanalat ,az ajtónál várlak.-tettem ,amit mondott.Kimentünk a kertbe, a fakanállal az edényeket csapkodva de egy mosómedve sem volt már ott.Csendben körbe jártuk a házat és megnéztük ,hogy nem e bújtak el valahol.Szerencsék volt ,hogy ilyen könnyen megszabadultunk tőlük.
-Elmentek.-mondtam mikor vissza értünk a hátsóajtóhoz.
-Látom.-mondta majd bement a házba.-Gyere feküdjünk vissza ,majd reggel elpakolunk.
-Elpakolok, nem tart semeddig ,te menj csak fel én is jövök.-gyorsan vissza tettem az edényeket és a fakanalakat a helyükre aztán bementem a hálószobába ,ahol Dylan már az ágyban feküdt és a tv ki volt kapcsolva.
-Aludj most már nyugodtan!-mondta Dylan mikor befeküdtem az ágyba.
-Megpróbálok!-mondtam.Nem csak próbáltam szinte amint lehunytam a szemem már aludtam is.Nem tudtam gondolkozni pedig lett volna min.


*Dylan szemszöge*


Tudtam ,hogy okoztak némi kárt az imént a hívatlan vendégek de nem érdekelt, másra sem tudtam gondolni csak arra ,hogy mennyire tudnám szeretni ezt a lányt ,aki kimerülten alszik itt mellettem.Sötétbarna haja szétterült a párnámon ,az utcáról beszűrődő gyenge fényben is láttam arca vonásait.Ha soha nem láttam volna még csak most ebben a halovány fényben akkor is tudtam volna: angyali bája van.Szerettem volna hozzá bújni mint annak idején oly sokszor de nem tehettem.Néztem még egy hosszú percig majd elfordultam tőle és behunytam a szemem.Próbáltam aludni de Abi közelsége ébren tartott.Hanyatt fekve bámultam a plafont már vagy egy órája..
-Dylan...Dylan..-mondta halkan Abi.Felé fordultam de aludt.Ha velem álmodik az jó jel ,gondolom.
-Shh..itt vagyok!-súgtam a fülébe és simítottam végig a karját.Halkan nyöszörgött majd ugyanúgy csak légzését hallottam ahogy az álma előtt.
Reggel arra ébredtem ,hogy Abi a mellkasomra hajtotta fejét és úgy alszik.Játszottam a reggeli fényben csillogva tündöklő hosszú hajával majd úgy döntöttem ,hogy békén hagyom és csinálok reggelit de csak magamnak.Szóval anélkül ,hogy felébresztettem volna leosontam a konyhába és sütöttem bacon-t és tojás.Miután megettem a reggelimet csináltam magamnak teát és elmosogattam majd felmentem zuhanyozni. Abi teljesen kicsavarodva hason feküdt az ágyamban és halkan horkolt.Nevetni kezdtem majd gyorsan bementem fürdőszobába mielőtt felébresztem.10 perccel később mikor végeztem és kimentem a szobába Abi ébren feküdt és engem nézett.
-Jó reggelt!-mondta mosolyogva majd nyújtózkodni kezdett.
-Jó reggelt te hétalvó!Azt hittem, hogy még most is aludni fogsz.Menj le és egyél valamit, tudod, hogy mit hol találsz.
-Jól van..köszönöm!-mondta majd hasra fordult az ágyon aztán feltérdelt és előre hajolt.Macska módjára nyújtózkodott.Az a falatnyi csipke bugyi alig takart valamit...Elindultam az ágy felé de megálltam..nem, nem, nem lehet...még nem.Átszaladt az agyamon a gondolat, hogy mit tennék vele legszívesebben...volt annyira rossz kislány, hogy megbüntessem.Elindítottam a zenelejátszót, amit tegnap este kikapcsoltam.Háttal álltam az ágyamnak, kinyitottam a szekrényemet és a földre dobtam a vizes törölközőt, amit a derekam köré tekertem.Én itthon vagyok!Nem fogom zavartatni magam..és úgy is látott már mindent...oh ha csak látta volna...Felöltöztem aztán megfordultam Abi kényelmesen fekve figyelt.Leültem mellé az ágy szélére.A tegnap estéről kezdett beszélni.Arról, hogy milyen volt Colin mikor oda értek.Teljesen felzaklatta magát. Abinak nem kell tudnia de ezt megfogom bosszulni.Elrontott mindent de majd én helyre hozom.-Lemegyek iszok egy kávét!-mondta majd felkelt és kiment a szobából.Nem tudtam magammal mit kezdeni míg vártam, hogy vissza érjen a szobába így utána mentem.Az asztalnál ült és a fejét két kézzel támasztotta.
-Mi a baj?Jól vagy?-kérdeztem, mikor meghallotta a lépteimet és felnézett rám.
-Persze csak pár napja hányingerem van.
-Keresek neked gyógyszert.-átmentem a nappaliba és kivettem az egyik szekrényből a gyógyszeres kosaramat.-..Ez jó lesz.-mondtam mikor megtaláltam a megfelelő gyógyszert.-Tessék!Ettől majd jobban leszel.-töltöttem neki egy pohár vizet majd a fehér pirulával együtt letettem elé az asztalra.
-Kedves vagy,köszi!-mondta mosolyogva.-Haza viszel?Csak terhedre lennék.
-Nem lennél a terhemre de szívesen haza viszlek ha azt szeretnéd.
-Beszélnem kell Colinnal.-hmm nekem is, gondoltam.
-Öltözz fel, szedd össze a holmid és indulhatunk.Kint leszek.-Lenyelte a gyógyszert és ment készülődni.Magamhoz vettem a telefonomat, a cigimet és a kulcsaimat.Kimentem a házból, a reggeli levegő már kezdett felmelegedni de még így is kellemes volt az idő.Leültem a lépcsőre és rágyújtottam.A cigarettából felszálló füst gomolygását figyeltem, a vörös parázs izzását, a hamu hullását.Két házzal arrébb a szomszédban a gyerekek kint játszottak az udvaron a kutyájukkal.A kacajt és a kutya ugatást hozta magával a meleg déli szellő.Élveztem a pillanat varázsát és már épp magával ragadt volna mikor hallottam, hogy nyílik mögöttem az ajtó.Felálltam, megvártam míg Abi kijön a házból majd bezártam a vastag fa ajtót és elindultam az autó felé.Beszálltunk és csendben ültünk egymás mellett.Elmentem a szomszédom felé, hogy megnézzem a két kisfiút és a Golden Retrievert ahogy játszanak hátha jobb lesz a hangulatunk nekünk is.Mikor volt egy kis szabad időm átszoktam járni a kissrácokkal kosárra dobálni régebben de már magamra sincs időm.A ház előtt elhaladva dudáltam nekik, ők mosolyogva integettek.Abira néztem,aki nem nézett ki túl fényesen.Úgy döntöttem, hogy a rövidebb úton viszem haza.
-Dylan..állj félre!-mondta mikor félúton jártunk.Még meg sem álltam de ő már nyitotta a kocsi ajtaját.Mikor megálltam ő kipattant majd előre görnyedt és hányni kezdett.Kiszálltam és oda mentem hozzá.Rossz volt így látni.Megsimogattam a hátát majd mikor felegyenesedett adtam neki egy zsebkendőt.
-Jobban vagy?-kérdeztem.
-Hányni már nem hiszem, hogy fogok de nem vagyok jobban.
-Sajnálom.Haza vigyelek vagy elakarsz menni dokihoz?
-Nem lenne gond ha orvoshoz vinnél inkább?
-Nem gond.De meg is várlak aztán haza viszlek.Ilyen állapotban inkább ne mászkálj.
-Köszönöm Dyl.


*Abi szemszöge*


Míg visszaültünk az autóba azon gondolkoztam, hogy mit mondhatnék Dylannek.Elnézést szerettem volna kérni tőle a kellemetlenségért, amit okozok neki ezzel a kitérővel de nem volt kedvem beszélni.Inkább csak a sebességváltón lévőkezére tettem a kezem majd rámosolyogtam.Nem volt túl biztató mosoly de több most nem tellett tőlem.Mikor az orvoshoz értünk én kiszálltam és megvártam Dylt míg leparkolt.Szerencsére a doki azonnal behívott mert nem voltak előttem.Dylan kint várt rám.
-Jó reggelt Abigail!Régen láttam már, miben segíthetek?-kérdezte Dr. Adams.Idős férfi volt.Őszbevegyülő hajjal és fekete keretes szemüveggel.Amikor láttam mindig mosolygott és kedves volt mindenkivel.
-Jó reggelt doktor úr!Pár napja nem érzem magam túl jól.Émelygek és úgy 5 perce idefelé jövet hánytam.-magyaráztam el neki, hogy mi a panaszom.
-Értem.-bólogatott.-Feküdjön fel oda!-mutatott egy fehér ágyszerű dologra, ami minden orvosi rendelőben van.Elkezdte nyomkodni a hasam különböző pontjait.-Ha itt megnyomom az fáj?-kérdezte minden nyomásnál és én valamennyiszer nemmel válaszoltam.-Jól van, felkelhet.-mondta majd leült.-Mondja csak!A menstruációjával minden rendben van?-lefagytam a kérdéstől és a szám elé tettem a kezem, ami tátva maradt a meglepetéstől.
-Hát doktor most, hogy mondja...-mondtam miközben azon gondolkoztam, hogy mikor jött meg utoljára-..ebben a hónapban nem jött meg.
-Na látja!Meg is van a panasz forrása.Vegyen egy terhességi tesztet itt mellettünk a patikában aztán otthon csinálja meg.Ha pozitív keresse fel a nőgyógyászát, ha negatív akkor is keresse fel és kérdezze meg, hogy mi okozhatja a menstruációs ciklus kését.
-Rendben.Viszlát!-mondtam majd kisétáltam.
Dylan a váróteremben azonnal felkelt és várt, hogy mit mondok de én csak átrohantam a patikába és vettem egy tesztet.Dyl kint várt a patika előtt.
-Mi a baj?-kérdezte ijedten.
-Vissza megyek mosdóba.Szívj el egy cigit addig.-bent az orvosi rendelő várótermének mosdójában megcsináltam a tesztet és vártam.A papírt olvastam és imádkoztam, hogy csak egy csík jelenjen meg, de feleslegesen tettem.Pár perc elteltével két piros csík jelent meg rajta.Összepakoltam mindent,ami ehhez tartozott majd betettem a dobozába az pedig a  táskámba dobtam és kimentem Dylanhez.
-Cigit?-kérdezte és felém nyújtotta a nyitott dobozt.Kivettem egyet és rágyújtottam de átvillant az agyamon a gondolat, hogy ez nem tesz jót a babának...feltéve ha megtartom.Beleszívtam egy nagyot a cigibe majd Dylnek adtam.
-Szívd el inkább te, nekem most nem esik jól.
-Elmondod, hogy mi volt?
-Igen de előbb szálljunk be az autóba.-így is lett.Ott ültem Dylan mellett és bámultam rá.Nem tudtam, hogy hogyan kezdjem.